Iskolaalapítás a Goleman-i dimenziók tükrében

PTE BTK Neveléstudományi Intézet Oktatás-és Neveléselméleti Tanszék
Közoktatási vezető és pedagógus-szakvizsga szakirányú továbbképzési szak
2017/18-as tanév 1. évfolyam 2. félév
Tantárgy
Konfliktuskezelés (BTK-KOZP2901)
Oktató: Arató Ferenc

A napjainkban Magyarországon működő állami iskolarendszer a „fekete lyuk”-hoz hasonló működéséből eredően egyre nagyobb arányban kényszeríti a felelős szülőket és pedagógusokat alternatív elkerülő manőverek megtételére, illetve „lakható bolygók” felkutatására. Űrbéli hasonlatomnál maradva, a KLIK által működtetett közoktatásban a kozmoszi entitások ismérvei uralkodnak: az önmagába zuhanó rendszerben kis helyen hatalmas tömeg sűrűsödik össze, vagyis az iskolában – mint a tér-idő sajátos szegmensében – egy adott (véges) intervallumban egyre nagyobb mennyiségű (és váltakozó minőségű) ismeretanyag tömörül. Ez a (tan)anyag nagyobb részben csupán tömegnövelésre fordítható, azaz minőségi változásokat nem tud generálni. Az évtizedek óta az „eseményhorizont” felé sodródó magyar társadalom pedig mintha beletörődött volna sorsába, hiszen az alternatívák ismerete (vagy elfogadása) nélkül bízik a „földi irányítóközpontban”. Elhiszi, hogy a küldetés gyermekeik számára olyan dimenziót kínál, mely a visszatérés után teljesedik ki. A valóság azonban az, hogy a fekete lyuk beszippant, onnan nincs visszatérés.
Persze itt azért némileg sántíthat a hasonlat, azt azonban „javára” írhatjuk, hogy a – főleg a vidéki, falusi, kisvárosi iskolákban, a minden tekintetben leszakadó régiók vákuumában – hátrányos helyzet önmagát termeli újra, a kifordított Einstein-i képlettel (vissza)élve négyzetesen (E=m*c2). S ha még sincs igaza Stephen Hawkingnak,1Stephen Hawking: Az idő rövid története. Maecenas Könyvek, Budapest, 1989. és a „lyukon túl” lehet jutni, az egy alternatív valósággá válik. Vagyis az utazás meteorit-mezőkön, gázfelhőkön, és napkitöréseken keresztül vezet, és csak számtalan buktató és áldozat árán szerzi meg a legénység azokat a kompetenciákat, amelyek életben maradásához szükségesek.
Persze a fenti gondolatvezetésre mondhatni, hogy eltúlzott, hiszen számosan jutnak túl az érettségin, szereznek szakmát, diplomát. A magyar lélek2Lükő Gábor: A magyar lélek formái. Exodus, Budapest, 1942, és a magyar társadalom3Kopp Mária – Skrabski Árpád: Magyar lelkiállapot. Végeken, Budapest, 1992 sokkal bonyolultabb rendszerben sodródik és ezek az űrbéli viszonyok jól követhetőek az arányszámokból. Míg 1980-ban a 18 éves korúak (és idősebbek) 17,3%-a, addig 2011-re 31,3%-a szerez érettségit, mindamellett, hogy a népességszám csökkenő tendenciát mutat. A diplomások aránya a 25 éves és idősebb népességben 1980-ban 6,5%, 2011-ben 19%.4https://www.ksh.hu/nepszamlalas/tovabbi_fontosabb_adatok. Lekérdezés: 2018. május 5. Mindez egy megváltozó politikai rendszerben, egy európai térbe lépő szellemi hagyatékkal, átrendeződő gazdasági irányvonalakkal és egy erőteljesen fogyatkozó népességgel hangsúlyozottan kiemeli a szakmák háttérbe szorulását. De ami még fontosabb, a vidék szerepének megszűnését, a falusi életvitel városiassá válását, amelyben a társadalom legnagyobb része teljesen képtelenné vált az önfenntartásra. Ez természetesen magával ragad még számos problémát, melynek megoldását én egy, a magyar múltból, jelenből és jövőből táplálkozó, emberléptékű oktatásban látom.
Alapítás előtt álló iskolánkat e köré igyekszünk szervezni. Létrehozásához most számba veszem, hogy a Goleman5Daniel Goleman: Érzelmi intelligencia a munkahelyen. Edge 2000 Kft., Budapest, 2015. 369-396 o. által javasolt, de a térben és időben nem a Kárpát medencei, 21. századi valóságból leszűrt tapasztalatok mennyire alkalmazhatóak a mi „lakható bolygónkon”. Goleman teljesítmény-centrikus üzleti világa – minden eredményét maximálisan értékelve – a gravitációs szingularitást megkerülve, egy kis tér-idő görbítéssel a féreglyukon át, a miáltalunk elképzelt világgal is találkozhat.

Mérd fel a feladatot
Egy iskola alapítása adminisztrációs szempontból ugyan körülményes, de nem „atomfizika”. Sokkal összetettebb és felelősségteljesebb egy megbízható, működőképes rendszer felállítása, melyben hosszú évekre gyermekek életét, tudását navigáljuk egy olyan dimenzióba, ahol önmagára találva megláthatja a számára helyes utat. Az iskola koncepciójának, alapjainak, hitvallásának nem csupán az „emberléptékű” világképnek kell megfelelnie. A koncepció olyan stratégiai tervezést igényel, melyben az igények felmérésén túl megfelelő kapcsolatrendszerrel is rendelkeznünk kell, amely életben tartja és előre viszi mind az iskolát, mind a mögötte kinyilvánított értékrendet. Szövetségesek és támogatók kellenek ehhez: a szűkebb környezet jelentős személyei, intézményei, illetve a szülők. Ebben a viszonylatban sokkal nagyobb a jelentősége a személyközi kapcsolatoknak, a potenciális segítőkre és a szülőkre gyakorolt hatásnak. Egy ilyen dinamikus szituációban elengedhetetlen, hogy ura legyek önmagamnak, ura legyek a döntéseimnek, megfelelő empátiával és szakszerű bánásmóddal kezeljem az amúgy sem egyforma mértékű és minőségű igényeket, egy határozottan kialakított közös cél felé.

Mérd fel az egyént
Az iskolát nem az épület teszi hasznossá, hanem a gyermek, és a pedagógus. Szemléletemben a legfontosabb a pedagógus személye, hiszen ő teszi majd fontossá azokat az értékeket, melyek mentén a gyermekek személyisége ki tud bontakozni. Rendszerünk az általános mellett specifikus tudást, és annak művelését is elvárja a nálunk tanítóktól. Mindezek mellett egy legalább kétfordulós felvételi „eljáráson” keresztül juthatnak csak az intézmény pedagógusai közé. Természetesen az értékelés nem csupán a bemenetnél fontos, hanem az iskolában töltött időszak alatt rendszeresen. Ezek során a pedagógus értékeli önmagát, pedagógustársait, és tesztek segítségével is támogatni kívánjuk egyéni szakmai útjukat. Ezek kiértékelése és további lépések meghatározása mindig intim térben zajlik, azaz rajta kívül csak a mentora van jelen.

Mérd fel a változásra való készséget
A felvételi eljárás során kidolgozott rendszer nyilván nem lehet tökéletes. A pedagógust az iskolán kívül érő hatások, az esetleges belső konfliktusok, sikertelenségek időszakonként más viszonyra késztetik az intézménnyel kapcsolatban. A Goleman által leírt típusokat én nem gondolom állandó személyiségvonásnak. Azok időszakonként változhatnak, „pulzálhatnak”.
Ha a kollégák, akik érdektelenné válnak, vagy nyílt ellenállást fejtenek ki, ott a felvételi eljárásnál nem derült ki, hogy számukra ez a rendszer nem megfelelő, azaz másik iskolamodellt kell keresniük. A nyílt ellenállás olyan szélsőséges megnyilvánulás, amely nem egyeztethető össze az iskola koncepciójával.

Az elmélkedők, a tervezők, és a cselekvők együttesen képesek az iskola jövőjét biztosítani.

Motiválj
A motiváció nem gravitáció. Azaz nincs mindig jelen. Hosszabb-rövidebb ideig csak a szürke gyakorlatok mennek. Erre is szükség van azonban. Iskolánkra alapvetően olyan pedagógusokat, munkatársakat veszünk fel, akik többnyire motiváltak, s ha éppen nem akkor sem válnak érdektelenné. Az újabb felelősségvállalások mellett mind a gyermek, mind a felnőtt számára nagyon fontos egy kiegyensúlyozott állandóság, amely biztonságot ad. Nem hiszem, hogy napról-napra, hónapról-hónapra újabb projekteken, újításokon, pedagógiai eljárásokon kell gondolkodniuk. Az állandóság és a biztonság, az inspiráló közösség az élet-válságok közepette is nagy segítséget tud nyújtani.

Világos, elérhető célokat tűzz ki.
Iskolán alapelve ez, és ebből (is) következnek az olyan lényeges szakmai-pedagógiai illetve emberi tényezők, melyek a szemléletünkből adódóan ön-irányított változást produkálnak. Mindezek mellett a visszacsúszást nem gondolom ördögtől valónak, ha az nem valamilyen káros szenvedélyben nyilvánul meg, hanem egy időszakos szakmai hibernáció. Iskolánk nem teljesítmény-centrikus, hanem érték-centrikus, önfenntartásra képes, „élet-kompetens” gyermekeket és pedagógusokat(!) akar nevelni, hogy ezzel olyan hatást gyakoroljon a környezetére, mellyel változásra bírja azt.
Iskolánk gyakorlat-központú. A mozgás, a tevékenység-utánzás, az érzékszervi megtapasztalás domináns szerepet játszik ebben. Mindennek elengedhetetlen része a folyamatos „kontroll”, értékelés, bátorítás, amelynek során rendszeres visszajelzést kapnak gyermekek, tanárok, szülők egyaránt az iskola tevékenységéről, a személyes előrehaladásról.
Mind ezáltal nem csak az iskola, de a pedagógus is modellé válhat. Olyan példává akik azt várják el diákjaiktól, hogy ne kövesség őket, hanem járjanak előttük.

 

Megosztás

Vélemény, hozzászólás?